Egy Bács-Kiskun megyei faluban megtiltották a kettős-kereszt állítását.
A következő történet egy mese, mégis ha valaki felismerni véli benne az igazságot, mint minden mesében, és valaki magára ismer ebben a mesében, az csupán a véletlennek köszönhető.
Nem esti mese, nem csak gyerekeknek!
Kettős kereszt vagy párt-szimbólum?
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország, ahol a felhők is könnygázból voltak, a kerítések is a jó kemény ton-fából készültek, hogy a narancs rend őrei, gyorsan kézbe tudják kapni, mikor egy betiltott népviseletbe öltözött embert meglátnak. Ebben a viperáktól nyüzsgő, kaméleonoktól fontoskodó narancsijában, a népviselet, az igaz szó, a becsület, s lassan már a nép is be van tiltva!
Az országnak a területe, évszázadok óta állandóan változott, ahogyan az uralkodó széljárás éppenséggel fújdogált. Volt félhold alakú, szárnyát vesztett sas fiók, sarló és kalapács formájú, míg végül elnyerte a legcsúnyább mai formáját, egy kifacsart, megnyomorított, narancsformát!
Ebben az országban uralkodott a narancs-király császár, aki számos kiskirályságra osztotta fel birodalmát.
Hiába a kifacsart, nyomott forma, még ebben az alakzatban is vígan uralkodnak a kis-királyok!
Ezek a kis-királyok, felálltak a lócára, mégis kicsik maradtak.
Történt egyszer, hogy az egyik kiskirályságban, a népviseletétől eltiltottak, a királyságra utaló kettős-keresztet akartak felállítani. Igaz ez a kettős-kereszt, az apostoli királyságra utal, és nem a narancsos kis-királyságot dicsőíti.
Ráadásul a bizánci származású kettős-kereszt, a 13. századtól szerepel a Magyar királyok címerében, mint a keresztény királyi hatalom jelképe.
A kis-király fő ajtón állója és besúgója, megsúgta urának, hogy baj van ezzel a kettős-kereszttel felség. Ez a régit, a történelmit, a keresztény királyokat és vallást dicsőíti, nem a te narancsos birodalmadat! Ez ezeknek a betiltottaknak csak a nemzettudatukat, az egységét, az összetartozásukat erősíti! Ez rohasztja meg a te gyorsan romlandó idegen narancs-koronád!
Nem tudni mi zavarta a kiskirályt jobban, az apostoli királyságra utaló jelkép, avagy a kereszténységet kihangsúlyozó eszme, amely békésen engedi más vallások jelenlétét is annak ellenére, hogy azok némelyike, a gyűlölet, a kereszténység halálos ellensége eszméjét vallja magáénak.
Jó szokása szerint, hatalmával visszaélve, megtiltotta a keresztállítást! Így se népviselet, se hit, se kereszt!
Keresztet, ez a kis-király is, csak egyféleképp tud, tudna állítani, olyat melyre egykoron Krisztust, most a betiltott népet feszítené, szegelné fel.
Az egykoron államvallást is jelképező kereszt helyett, minden bizonnyal egy új, hozzá és császárához méltó emlékművet állítana fel, a narancsból vágott koronát! Nem tudja, hogy a kifacsart narancsot már semmire sem lehet felhasználni.
Törvényt ült a kis-király. Törvényt ült, nem alkotott!
Rombolni, pusztítani akart, hozzá méltó módon, egy olyan eszmét, melyet, amíg ember él e földön, soha senki sem tud elpusztítani! A magyarság nagyságának, történelmi vallásának, a Szent-koronájának eszméjét, értékét!
A betiltott nép, betiltott népviseletébe öltözött ifjak és vének üzenik, felség inog a trón, melyen ülsz!
A be és megtiltottak, benneteket kis-királyokat, császárotokkal együtt nem betiltani fognak, hanem elszámoltatni!
Tud meg király, hogy: a ma még betiltott magyar, Isten legcsodálatosabb teremtménye. Krisztus követői. Erkölcs, bátorság, becsület megtestesítői! Nem jogi, nem faji kérdés, magyarnak lenni életforma!
Az a király, amelyik nem ez életforma szerint él, hanem uralkodik, az meztelen!
Így történt, hogy a kisemberek egy csoportja, ismét mert naggyá válni!
A kis-királynak az óta nyugtalanok az álmai, feszültek a trónján töltött órái. Kapaszkodik görcsösen megingott trónjának karfájába, mindhiába.
Az a kettős-kereszt mindennap benéz a trónterem ablakán, egészen addig a napig, míg el nem kergeti a dölyfös kis-királyt!
S akkor ismét büszkén fog állni a tér közepén az apostoli szent kettős-kereszt!
Itt a vége, nem a mesémnek, hanem a kis és nagy királyoknak!
Szécsényi Gusztáv