Trianon, ahogy én látom a XXI. Században!

A hideg fekete sör jól eset. Meleg van még pedig már lement a nap.

 - Bocsánat, honnan jöttél?

 - Európából, nagyon látszik rajtam?  Kérdeztem vissza.

 - Nem, csak, mert a második este figyelem, hogy az Írek fekete sörét iszogatod. Gondoltam te is Ír vagy.

 - Ó persze, számomra ez a sörök királya, akárcsak az én hazám híres bora, a Tokaji a borok királya.

 - Akkor te barátom Magyar vagy! Én Ír, így fogadd el tőlem a következő pohár sört.

 Így ismerkedtem meg Ausztrália nyugati partvidékén egy Ír hazafival!

 Kicsi a világ gondoltam, mivel a szabadságért, a hazájukért küzdő, harcoló emberek, legyenek bárhol, a föld bármely pontján, az Isteni akarat szerint, találkozniuk kell!

 Akkor ott, távol a szeretett hazától, családtól, egy nem magyar emberrel beszélgettem hazaszeretetről, a történelem legigazságtalanabb, „igazságáról" s mindkettőnk hazájának Trianonjáról.

Hosszú idő után végre ott, szabadon, nyíltan, őszintén!

Sok, magát magyarnak mondó alak, tanulhatna ettől az Ír barátomtól! Nemzettudatot, hazaszeretetet, és bizony magyar történelmet is! Szinte ugyanúgy ismerte a Trianoni gyalázatot, mint sokan, mi magyarok is!

Számomra a legfájdalmasabb e találkozás után, hogy erről a témáról, nem honfitársaimmal tudok beszélgetni, közösen valamit tenni. Legalább annyit, hogy a gyalázat napján, néhányan összeülve, megemlékezzünk, hazánkat, nemzetünket ért csapásról.

Úgy ahogy rég, nagyapám házában az idősebb székelyek. Úgy ahogy apám házában a felnőttek az ötvenes, hatvanas években! Igaz csak néhányan, és titokban, névnapi, vagy hasonló baráti ünnepség címén.

Az emlékek, a legszebb gyermekkori emlékeim, újult erővel törtek rám!

S most, mint minden évben ismét meggyújtom a megemlékezés mécsesét! Az én holtig tartó örökmécsesemet!

Míg mécsesem kis lángocskáját látom, felidézem emlékeim közt, drága nagyapám történeteit, melyeket kisgyermekként tágrányílt szemmel, csodálattal hallgattam esti meseként.

A daliás vitéz huszárok, a nyalka gyalogosok, és öregapám kedvencei, a haditengerészek, matrózok, csodás kalandjait, melyek talán soha meg sem történtek. Igaz, nem igaz a mese, mit bántam én, csak mehessek ismét vissza, arra szép vadregényes tájra, drága nagyapám székelykapus házába! Mert ott én is a vitéz magyar huszárok közt lovagolhattam, fakardommal, vívtam nagy csatákat, törökkel, tatárral. Majd kuruc vitézként másnap már a labancokat ütöttem, kergettem, pajtásaimmal. Mi akkor minden csatát megnyertünk, és szóba sem jöhetett volna békét kötni, főleg úgy amint az a valóságban megtörtént!

Gyermekként, Erdélyben, majd hazatérve a csonka országba, magammal hozva a nyár szép emlékeit, oly jó volt magyarnak lenni! Büszke magyarnak!

 Erdély, melyet háromévente egyszer láthattam, mindig ugyanazzal a szeretettel várt vissza, mint nagyszülém. Akkor gyerekként még nem értettem, miért csak otthon, köztünk volt szabad nevén nevezni, s főleg magyarul, Erdélyt, a Marost, az Olt folyót. Miért román az, ami egyszer magyar? A kérdésemre már akkor is, miden év Június 20. kaptam meg a szomorú választ!

Mikor a kis nyári konyhában, összegyűlt néhány jósszomszéd, s halk szóval felidézve a dicső szép múltat, gyújtották meg sorban mind, a legnagyobb fájdalom mécsesét, miközben arcukon lassan, méltóságteljesen alágördült egy - egy könnycsepp.

Történelmünk, számos gyásznapból áll, melyeken, a legtöbb esetben, titokban gyújthattuk meg gyászunk jeléül, azt az egy szál gyertyát, azt a kis mécsest.

Titokban, mert a gyászunk is bűnnek számít! Mert mindig is rettegtek, féltek tőlünk. Tőlünk, magyaroktól, kiknek Európa az életét köszönheti! Tatár, török, a vörös diktatúrák, mind - mind, itt magyarföldön, magyar vér által lett megállítva, legyőzve!

Európa a gyáva, dölyfös hálája jeléül, az egységes épp testet, gyalázatos módon orvul elárulva, hazug módon, igazságtalanul megcsonkította!

Az általa már oly rég óhajtott halálos döfést még így sem tudta megejteni drága hazánk testén!

Néhány éve már nem tiltott a megemlékezés.

Mégsem nézik jó szemmel a földjeinkre, vizeinkre, nemzeti kincseinkre, ácsingózó idegen hatalmak!

Néhány év óta ismét, oly jó megint magyarnak lenni! Még akkor is, mikor a diktatúra „rend - őrei" kezet, lábat törnek, vízágyúkkal, könnygázgránátvetőkkel lőnek, viperákkal ütnek, anyát, gyereket, időst és fiatalt, ünneplőt, és turistát, válogatás nélkül!

Magyar ver magyart!

Van ennél nagyobb gyalázat, nagyobb, megbocsájthatatlan, égbekiáltó bűn!?

Ismét jó büszke magyarnak lenni, még akkor is, ha gumilövedékek, embereket sebeznek meg, szemeket lőnek ki!

És jó megint büszke magyarnak lenni, mert a jövő képe kezd kirajzolódni mindenki előtt! 

Napról, napra többen leszünk, kik bátran vállaljuk büszke magyarságunk! Kik bátran kiállunk bárki ellen, ki hazánk javait, értékeit akarja tőlünk elorozni!

Vagyunk már sokan, kik soha többé nem akarjuk nemzeti ünnepeinket, és gyásznapjainkat, titokban, elbújva, kordonoktól elzártan megtartani!

 Egy országot, egy hazát vesztett nagyapám!

 Egy reményt, a szabad, boldog életet apám!

 A hitet, mely számukra a legszentebb volt, hogy a haza, ismét nagy és egységes lesz, soha nem adták fel!

 S ezt a hitet, ezt a szent elkötelezettséget adták nekem örökül!

Nekik ezt hozta Trianon!

Ezreknek kitelepítést, kényszermunkát, gulágot, évtizedekig tartó malinkij robotot, hozott Trianon!

Hosszú évtizedekig, elnyomást, kádár - kolbászt (gumibot) bőven.

Gyászt titokban, mikor ismét magyar vér folyt, az orosz tankok lánctalpai alatt!

Nekem ezt is jelenti Trianon!

Megszenvedve árulást, besúgást, az emberi aljasság ezerszínű álarcát. Nekem ezt is jelenti Trianon!

Vérbírókat, kik gátlástalanul, lelkiismeret nélkül hozták sorozatban halálos ítéleteiket, a szabadságért, a hazáért kiálló, harcoló testvéreim fejére!

Nekem ezt is jelenti Trianon!

Gyáraink, iskoláink, vasútjaink, szétlopását, százezrek munkanélküliségét, hajléktalanná vált tízezrek embertelen létét.

Nekem ezt is jelenti Trianon!

Gátlástalanul hazudozó minisztereket, a magyarért nem kiálló, gyáva államelnököt. Nekem ezt is jelenti Trianon!

Betiltást, gumilövedékek süvítő és fájdalmas becsapódásait az emberi testekbe. Nekem ezt is jelenti Trianon!

Ártatlanul, koholt vádak alapján bebörtönzött magyar hazafiak sóhaját, a szabadság vágyukat. Nekem ezt is jelenti Trianon!

Magyar szóért, verést, lincselést a történelmi Magyarországban, nekem ezt is jelenti Trianon!

A tegnap senkiijeiből mára nagypolgárokká vált urak dőzsölését, idegen hatalmak kiszolgálását, a magyar föld kiárusítását, az egypártrendszer visszacsempészését, demokrácia néven a hatalomba, nekem ezt is jelenti Trianon!

A fájdalmat, mert tízből csupán csak egy tudja milyen dátum történelmünkben június, 4.!

Fájdalmat, mert a gyárakat szétverő, eladó, elprivatizáló milliárdos akarja annak a szegény munkanélküli seregnek problémáit megoldani, aki a nyomorba döntötte őket! Nekem ezt is jelenti Trianon!

A vereckei hágónál, galád módon ledöntött ősi határkeresztet, a fiumei kikötő és hajógyár mólóit, az Adria sós leheletét. A felvidék havas csúcsait.

Bácska - Topolya aranyló búzamezőit. Erdély csodás, mindig szeretettel visszaváró hegyeit, tisztavizű patakjait, a havasi legelőkön visszhangzó furulyaszót, drága nagyapám emlékét, a székely emberek vendégszeretetét, ezek elrablását, nekem ezt is jelenti Trianon!

S amíg vissza nem kapom legszebb emlékeim kézzelfogható tárgyát, addig naponta kell, már nem kérni, hanem követelni, adjátok vissza a hazámat!

Nekem ezt is jelenti Trianon! És jelenti minden, a nagyvilágba elüldözött magyar vágyát, Visszaköveteljük őseinktől, Attilától, Árpádtól, Szent Istvántól örökölt jussunkat, a Kárpát -medence egységes és oszthatatlan Magyarországát!

Nekem ezt is jelenti Trianon! 

A hitet, hogy én is tovább adhatom gyermekeimnek, unokáimnak a mécsesem kis lángocskáját. Mely megvilágítja számukra az utat.

A haza feltétel nélküli szeretetét, az adott szó, az ember becsületét, az igaz barátság örök létét.

A harc folytatását, az igazságért, a magyarok igazságáért!

Nekem ezt is jelenti Trianon!

Ha kell, mondjuk el reggel, délben meg este, Magyarország a Magyaroké, és Magyarország csak egy van, a történelmi Nagy Magyarország!

Egy - egy idézet naponta, történelmünk nagyjaitól, tanítsuk az igaz magyar történelmünkre, a magyarság eredetére az ifjúságot!

Nem törődhetünk bele, hogy a jobb étkörülmények miatt, külhonban keresik boldogulásukat! Nem törődhetünk bele, hogy politikai megrendelésre, már az öltözetünket is betiltsák, csupán mert magyar! Nem törődhetünk bele, hogy uzsorás bankárok, pénzmágnások, Budapestből akarnak modern Trianont varázsolni! Nem törődhetünk bele, hogy politikai foglyok raboskodnak ártatlanul! Nem törődhetünk bele, hogy az évszázados rablásért, a kiontott drága magyar vérért még szót sem emelhetünk, míg mások újabb és újabb kártérítéseket követelnek vélt, vagy valós sérelmeikért!

Mindennapi apró, de igen fontos apró kis feladatok, minden igaz magyar édesanya, apa, nagyszülő számára! Erősíteni a nemzettudatot!

A jutalmunk mindezért, majd a végső bíró előtt dől el mi lesz! Gyermekeinkért, unokánkért, az őseink tiszteletéért, a legszentebbért, hazánkért szent kötelességünk mindhalálig igaz magyarként élnünk!

A megcsonkolt részek sikeres visszaműtése csak rajtunk múlik! Nem nézhetjük tovább tétlenül, hazánk ezer sebtől vérző testét!

Merjünk ismét nagyok, szabadok, magyarok lenni!

Nekem ezt is jelenti Trianon!

S neked honfitársam, mit jelent Trianon?

 Szécsényi Gusztáv

Oldal: Trianon ahogy én ...
"Jövőnket arra keressük, ahonnan származunk." - © 2008 - 2024 - taltosok.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat