A csúszó - mászók!

Az embert néha érik csalódások, hol előre láthatók, hol váratlanok, és ez utóbbiak, megdöbbentőek, felháborítóak, s nagyon fájdalmasak!

Ezeken a napokon, mikor a keserű csalódás, többeket lesújt, a gonoszok, a gyűlölködők, örömtort ülnek! Aljas tettük következményeként, véres kézzel emelgetik fekete sikerük, vérrel teli poharát. Rekedt hangon, a vértől mámorosan, üvöltik egymás pofájába, délibáb győzelmük hírét!

Barátom, (nem tudom, ő még hisz e a barátságban) tapasztalt, tanult és bőséges élettapasztalattal rendelkezett. Mégis behálózták, csapdába csalták, és orvul, hátulról, becstelen módon a barátnak látszók, meggyilkolták.

Nem a fizikai értelemben. Lélekben! Megölték a hitét, a hitet mely vezérelte abban az áldozatos, maga vállalt önkéntes munkájában, melyet a nemzetért, a magyarságért végzet.

Csalódót már korábban is, emberben, pártban, törvényben. Mégsem adta fel, mert hite, elszántsága, az önként vállalt küldetése reményt adott! S megtalálta azt a közösséget, melyről úgy gondolta, hogy azonos gondolkodású és tevékenykedő emberek alkotják. Visszatért munkakedve, szervezet, kampányolt, vizsgálódott, alapított!

S mindez mellet nagybetűs tanárként, tanította az ifjúságot iskolában, a törvény által előírt tananyagra, nemzettudatra, becsületre, hazaszeretetre!

Iskolán kívül, fegyelemre, bátorságra, becsületre, büszkeségre, szorgalomra, hűségre, bölcsességre.

Ez bizony sokak számára, merénylet volt, a fogyasztói társadalmat istenítők szemében. Azok szemében, kik csupán érdekből, egy - egy poszt, beosztás megszerzésének reményében tartottak vele, hallgatták útmutatásait. 

Ezek a sötét erők, árnyékként követték, lesték, figyelték, mikor és hol tudják mérgezett tőrjeiket a hátába döfni. Igen a hátába, mert ezek a haszonlesők, csak és kizárólag hátulról képesek bármire. A szemébe, előtte, hajbókoltak, kétrét görnyedtek, előtte féregként, csúsztak - másztak!

Lesték szavait, s ők azok, kik a leglelkesebben tapsolták vörösre tenyereiket!

Megvádolták, persze a háta mögött, hogy kileste, látta, hogy azon a választáson, melyen egy tisztség betöltésére szavaztak, aki nem rá szavazott, annak annyi volt a későbbiekben.

Szépséghiba a dologban, hogy az a bizonyos szavazás, titkos volt!

Az eredmény összeszámlálása előttük, történt, a csúszó - mászók előtt! Kik egy perccel korábban, barátomat jelölték meg ama bizonyos poszt betöltésére!

S barátom gyanútlanul, újult erővel, elszántsággal vetette bele magát a közösség munkájába.    Nem is sejtve, hogy máris elktronikus üzenetek sokasága szólt, a megbuktatására irányuló sötét erők összefogásáról.

Örök igazság, az már nem titok, melyről két embernél több tud! Így az ellene folyó szervezkedés sem maradt titokban.

Keserű pirula volt számára, mert akikben megbízott, becsapták, hitét meggyalázták, munkáját semmibe vették!

Továbblátott ezeken, a piti alakokon, és törekvésein. A többség, elfogadta, segítette munkáját, támogatta, mellette állt.

Az első jel, az a vékonyka repedés a hit, az eltökéltség poharán, már megtörtént.

A bajban ismered meg, ki az igaz barátod, tartja a bölcs mondás. Az igaz barátok, segítették a bajban, ki előbb, ki később, s ma már tudom, hogy nem kellőképpen. Sajnos!

Az igaz barátok sem látták, hogy a gonosz, gyűlölködő erőknek, nem lett volna szabad elfogadni a bocsánatkérésüket, a megbánásukat szajkózó hamis ígéretüket!

Meggyőződésem, hogy a munka, melybe teljes odaadással belevetette magát, oly mértékben lefoglalta, hogy nem is gondolt már az évek óta ellene folyó „összeesküvők" alantas, a háttérben végzett rágalom hadjáratára!

Egyszer sikerült figyelmeztetnie egy barátjának, aki finoman szólva erélyes ráhatással, az egyik legnagyobb ellenzőjét, a közösség egy része előtt, szembe állította vele!

Az igazság, mint minden esetben akkor győzedelmeskedett! Az „ellenző", magyarázkodott, félreértés, dadogta, s alacsonyabb rangú pozícióját rögeszmésen féltve, gyakorlatilag bocsánatot kért! Ez volt a látszat béke, a csúszó - mászó részéről!

S a munka melyet az én barátom teljes odaadással, és hittel végzett, sikeres volt. Sikeres, de mégsem a várt eredményt hozta.

Mégis, volt még egy lehetőség, hogy áldozatos munkáját elismerjék!

Számára az a nap, a legszomorúbb nap élete eddigi részében. Legalábbis én úgy gondolom.

S az a kis repedés hite, meggyőződése poharán, ekkor éles csattanással eltörte azt a már megrepedt poharat!

Az első reakció, mint minden normális embernél, nála is a sértődöttség, a mellőzöttség, a munkája semmibe vevését kihangsúlyozó levele volt, sokak számára.

Már ebben a levélben éleslátását bizonyítva, mutatott rá, hogy baj van! Baj van abban a közösségben, melyben annyira hitt! Melyért annyi mindent feláldozott! Pénzt, tanári állást, pihenést, nyugodt életet!

Leperegtek lelki szemei előtt, azok a napok, mikor az ellenoldal, nyíltan, korlátlanul, büntetlenül, mindenhol hazug rágalmak özönét zúdította rá és családjára. Mikor nagyfiát a többségnek vélt erő és a törvényre hivatkozók hordája megverte Ő megerősítette családját hitében, a küzdelem, amiért ennyit áldoztak, vállaltak, több millió társukkal együtt, nem volt hiábavaló!

Ezért írta meg azt az első levelet néhány, akkor már csak ismerősnek.

Majd a második levél, az igen! Az már megfontolt, a lényegre törő gondolatok rámutatnak azokra a hibákra, azokra az a csúszó - mászókra kik továbbra is áskálódnak, most már mások ellen!

Az információ hiánya, az információk szándékos visszatartása, a dezinformációk, ezek mind, mind aláássák azok munkáját, kik az igaz úton továbbhaladva ezekre, a tényekre nem figyelnek oda!

Nem figyelnek, mert elterelik figyelmüket a csúszó - mászók! A haszonlesők, a pozíciókért törtető, minden aljasságra képes férgek.

Tudom, még hiszem, hogy ez a hiba már nem fog tovább gyűlöletet szítani, becsületes emberek munkáját semmibe vevő döntéseket kikényszeríteni. Tudom és hiszem, hogy a tapasztalatlanok, a haszonlesők, a kalandorok (ezek a barátom által használt, találó jelzők) arcáról, hamarosan lehull az álarc!

Fájdalmas belegondolni, hogy addig hány értékes embert fog veszíteni az a közösség, aki valóban egy szent ügyért dolgozik!

A csúszó - mászók, az álarcviselők, hiába húzódnak a sötétbe, az árnyékos oldalra! Soha nem tudják aljas tevékenységüket totális sikerre vinni!

Mert amikor a gonosz emberek összefognak, s így erősebbek, nekünk a jó embereknek is csupán az a dolgunk, hogy összefogjunk! Úgy mindennél erősebbek leszünk, és legyőzzük a gonosz erőket!

Most egy igaz embert, egy igaz harcost elvesztettünk. Bízom benne, hogy nem végleg!

Ismerem, nem tudja tétlenül elnézni, hogy a megmaradt barátait magukra hagyja áldozatos, a hazáért, nemzetért folytatott harcukban!

Ezt az írásom ajánlom Ambrus Tibor barátomnak.

Szécsényi Gusztáv

Oldal: A csúszó - mászók!
"Jövőnket arra keressük, ahonnan származunk." - © 2008 - 2024 - taltosok.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat