Zala- jelentése csillogás, ragyogás, vagy csillag a világ legősibb nyelvén, amit sumérnak hívnak, de magát ez a mezopotámiai nép csak mah-garnak nevezte. A legrégebbi ragozó nyelven őrizte a tudás népe értékeit. Rovó fái a XVIII. századig nyújtották az információt a gyógynövényekről, a napi élet varázslatos tudásáról, ünnepeinkről.

Zala vármegye területén található régészeti források azt mutatják, hogy már a kőkorban olyan telepek léteztek, ahol nagyobb népcsoportok együtt éltek. Templomaik olyan ősi kultúrát őriztek, mint az angliai Stonehenge – Balatonmagyaródon, Iklódban. A folyóparti letelepülés nyomai a Muraközben, a Válicka völgyében és a Zala folyó mellett találhatók. Gébárton (Zalaegerszeg mellett) a Gravetti-kultúra – vonaldíszes kultúra mutatja meg ősi értékeinket.

A dolgok jelen állása szerint Zala megye elveszítette nagy területeit. A trianoni békediktátum után Jugoszláviához csatolták a csáktornyai, perlaki és lendvai járást. A muraközi magyarság jelenünkben is őrzi az anyaországhoz tartozását, kultúrájában, hagyományaiban biztonságot ad a megmaradásra.

A történelem során éltek itt szkíták, hunok, avarok, ahogyan épp a történészek kitalálták, hiszen ők sem tévedhetetlenek. Néphagyományunk megőrzött egy Atilla-mondát Kámaházáról, ahol a Nagykirály alattvalóját, egy PALÓC vagy PÁL ŐS herceget látogatott meg, aki az illyrek ellen vezetett hadjáratot. A népi emlékezet úgy tartja, hogy Atilla három tölgyfája a mai napig áll Kámaházán – mint tudjuk, KÁM-nak hívták a hunok ősi papságát.

Az avar korból rengeteg lelet maradt ránk a Mura folyó medencéjében, sőt Szemenyén volt az egyik avar gyűrű, amit a honegyesítés koráig megőrzött az itt élő kagán.

A magyar betelepedés során a Nyék törzs maradványai kerülnek a zalai területre. A győzedelmes bolgár hadjárat után Leventének – Árpád első fiának a katonái szabad szállásterületként megkapják a Balaton-felvidéket, a vasi hegyhát alját. A zalai-somogyi részeket uralja a káli horkák vezetője, KÁL, Levente fia – Árpád unokája, neve a települések elnevezésében is fennmaradt: Káli-medence, Dióskál központtal irányítanak.
A mai Zala megye terülén a keresztény papoknak jár Zalavár, de hadászatilag csak a Dióskál fölött lévő Pogányvár védhető. Kál fia, Bogát horka a Magyar Törzsszövetség bírói tisztjét viszi tovább apja után. Az ő fia a hódoltató hadjáratokban legendás magyar hős: Vérbulcsu, a vér bölcse. Győzelmeinek se szeri se száma, a magyar harcászati kultúra zsenije. Ötször járja meg az Alpokat. Télen is átkel a hágókon, mégis kihagyják a történelem okításából.

A hadak gyülekezőhelye a Káli-medence márciustól április 24-ig, Szent György napjáig. Az összegyűlt seregek indulnak a nyugati gyepűn túlra, az Óperenciás tengeren is túlra (OBER ENNS – az Enns felső folyása).
Egész Európa rettegte Vérbulcsu nevét és irigyelte hatalmát. A zalai Pogányváron kultúrnépünk minden áldásos találmányát használva, amit őseink ismertek, élt (fürdőkád, gomb, csizma, nadrág, nyereg, kengyel).
Zala következő nagyura, Koppány nevét is megőrizte több település. Szabad szállásterületek a gyepük mellett szerekbe szegekbe, székekbe szerveződtek.

A szabad szállásterület rendje a kisnemességben élt tovább az árpádházi öröklési rendben, mely szerint a leányok is örökölhették a földterületeket. A családok, nagycsaládok, nemzetségek uralták ezt a határőr tartományt.

III. Béla Korában Farkas nádor egerszegi származású hadat vezet az illyrek ellen Dalmátiába. Szent László idejében Deák Balázst említi a népi emlékezet, aki visszahelyezte a világ tengelyét, amit a királyi kocsi tengelye szimbolizált. Bánk bán idejében Petur bán szállásterülete Petrikeresztúrt említi. A Muraközt a Haholt-Buzád nemzetségbeli Bánffyak birtokolják. Az észak- zalai részt a XIV. században a Csaby nemzetség. Ugyanebben a században jelenik meg Vörös Salamon Salomváron, ahol Zsigmond korában egy igazi főispáni központot rendeznek be.

A Sárkány család ereje a XV. századra éri el a csúcsát. Birtokait jegyzik szerte a megyében, az ország nagyjai közé tartoznak. Sárkány Ambrus Tomori Pált az élete árán megmenti a mohácsi csatában.

A Sárkányok ősi fészke ÁKOSHÁZA Salomvár és Kávás között. Ákosházi Sárkány Kálmán a györöki vár védője 1664-ig. A török kor hőseiből Thuri György nevét és hősiességét talán a Nádasdy család múlta felül a végvári harcokban. Ezután az igazi hadi géniusz nevét kell feljegyeznünk, aki csáktornyai, majd az új Zrínyi várat Belezna mellett kezdi építeni: a szigetvári hős unokája, Zrínyi Miklós.

A Habsburg korban nagy hátrányára volt Zala megyének az a tény, hogy túl közel volt a birodalom fővárosához. A magyar származású főnemesség legyilkolását Zrínyi után folytatták egészen a Rákóczi-szabadságharc végéig.

Béri Balog Ádám zalabéri származását csak a történészek és nem a falu vonja kétségbe. Bezerédi Imre nevéről nem is beszélve, hiszen település (Bezeréd) is van róla elnevezve. A győrvári csata két hőséről beszélünk, ami biztosította a szabadságharc anyagi erejét még öt évig,

A zalai honvéd zászlóaljak és nemzetőrök harcoltak a 48-as szabadságharcban. A legendás 47. zászlóalj, az Első Huszárezred és a Radeczky huszárezred tartozott Zala megyéhez.

Harcos nép él ebben a gyönyörű megyében, aminek 32%-a erdő és egy gyönyörű tó, a Balaton – BALA-TONU – Isten anya tava adja az áldást halban, míg a zalai erdők legendás vadja a gímszarvas az egész világon híressé tette. Vendégszerető parasztemberei nemesi lélekkel várják az új idők szavát, amihez újra nevelhetik állataikat és visszatérhetnek ősi földjükhöz, amit a nemzetközi nagytőke birtokába vett és kizsákmányolt.

Vitéz Szentgyörgyvölgyi Csondor Csaba lovag
hagyományőrző lovasíjász
Zalai Gyepűvédők Nemzetsége
A Sárkányos Lovagrend Nagymestere