"Jövőnket arra keressük, ahonnan származunk."

Csak az igazat,:reggel,délben meg este! Ami az országos hírekből kimarad! Nézd meg az érem másik oldalát,godolkodj.

90 éve égető fájdalom!

Amit elvett tőlem Trianon!



Félelemmel vegyes örömérzés hatott át mikor megtudtam, a Romániai Galat - ban kell behajóznom. Miután megkaptam a szükséges okmányaim, melyekkel majd a hajón kell jelentkeznem, lázas csomagolásba kezdtem.

A meghatározott idő előtt egy héttel korábban ültem vonatra, és indultam el ismét, az én oly régen látott Székelyföldem felé.

Több mint negyedszázada nem jártam Székelyföldön. Rokon, ismerős volt is, lett is volna, kiknél eltölthetném szabadságom egy részét. Nem mentem mégsem, mert túl fájdalmas volt az emlék.

 A magas, bajuszát meg - meg pödrő, mindig mosolygós, büszke székely. A nagyapám! Ő már nem várt többé az állomáson, mikor érkezem.

Az új határon, akárcsak gyermekkoromban, ismét valami furcsa érzés kerített hatalmába. Nem a csonka ország határának átlépése miatt, hiszen már bejártam a világ számos országát, és maga a határon való átkelés, már nem jelentett számomra ismeretlen élményt.

A tehetetlen, néma düh, keserűség és fájdalom, hogy idegenek bitorolják a Szent Korona és Mária országának kétharmad részét!

Oradea, Cluj. Román feliratok az elsuhanó, egykor magyar állomások falaira festve, tüzes, mérgezett tőrként szúrták, szemeim, sebezték lelkem, szívem! Brassó. Végre újra itt. Az új állomásépület hatalmasnak tűnő csarnokában hegedűszó.

Rongyos, mezítlábas cigányok húzzák, hamisan, ütemtelenül, bele - bele kurjongatva a hatalmas és üres térbe.

Egy lesoványodott, láncra vert barnamedve bocs, két lábra állva igyekezett valamiféle táncot produkálni a jutalom falatok reményében. Ilyen láncravertnek éreztem akkor szeretett hazámat.

Csalódott ő is az evést illetően, akárcsak jómagam, mert bőven volt még időm átszállni a Szentgyörgyi vonatra. Tudtam, hogy nem úszom meg, valami alamizsnát kell, adjak a mutatványos cigányoknak, különben pokollá változtatják a várakozás idejét.

Megkapták, amit akartak, igaz ők többet reméltek, de mivel a feltételem nem fogadták el, miszerint a bocs is kap enni, így beérték azzal a néhány Lei -el, ami viszont italra nekik bőven elég volt.

Végre felszállhattam a várva várt vonatra. Az idő vas foga, szinte semmit sem változtatott a fapados, Jancsi - kályhás vagonokon.

-          Agyon Isten! Köszöntem, magyarul.

-          Agysten! Bökött kalapja felé egy idősebb útitárs.

-          Az anyaországból? Aztán Szentgyörgyre ifi úr? Érdeklődött, miközben szívott cigarettáján.

-          Igen, oda bátyámuram, feleltem.

-          Rokonokhoz ugye. S ki légyen a szerencsés?

Mikor megmondtam nevem, és drága nagyapám nevét, útitársam, felállt, odahajolt hozzám és átölelt.

-          Isten hozott gyerek! Ugye nem ismersz meg?

Elszállt az idő, s nagyapám sincs már köztünk, mentegetőztem. S annál nagyobb volt az örömöm mikor végre megtudtam, ki is az én kedves útitársam. Estére lesz mit mesélnem, lesz mit hallgatnom, a jelek szerint bizony késői lefekvés elébe nézek.

Az idő gyorsan tovaszállt, máris leszálláshoz készülődtünk. Mikor a szekér felé invitáltak, - na mi lesz már ifiúr, meddig még az úton, - biztatásra, csomagostul, máris a friss szalmába huppantam. Mehetünk!

Úgy tetszett, újra ráleltem az álmodott, vagy hajdan ismert, de elfelejtett paradicsomra! Most ismét a küszöbére értem. De nem tudtam átlépni rajta. Gyermekes de egyre követelőzőbb vágy támadt bennem, hogy fogadjanak be ismét engem is, a teremtés eme ártatlan és legcsodálatosabb részébe!

A föld eme pici szegletébe, melyen oly sok vihar dúlt már. S melyen az emberiség legigazságtalanabb ítélete lett végrehajtva!

Az éjszakába, már - már a hajnalba nyúló beszélgetés fonalát hova is szőttük volna, ha nem erre a gyalázatra terelve a szót.

A vörös diktátor, ekkor még nem sejthette milyen sorsot szánt neki a Teremtő. Akkor ott, azon a csodás éjszakán ismét csak csodálattal adóztam a székely emberek hűségén! A tántoríthatatlan, örök hűségen!

A bátorságukon, hogy nyíltan vállalták, otthonról, az anyaországból jött rokonuk, vendégjük! Megzavarni a vacsorát, a koccintást, s az azt követő őszinte beszélgetést, ne merészelje senki! Pedig a SECU, mindenhol ott leskelődött, hallgatózott.

Csodálattal hallgattam, bátorságuk, ahogy mid, mind kiálltak az egységes Nagy Magyarország mellet! A Szent Korona alkotmányát idézve, embernek nincs joga, hatalma, azt kétségbe vonni, megszegni! Meddig még a tűrés? Meddig még a rablánc, meddig még Trianon gyalázata?

A kipirosodott arcukat látva, azt gondoltam, hogy rögvest talpra ugranak, elő a fokosokkal, és irány ??!

Hova is?  Újra visszaállítani a régi, az ősi határt! Nem is lenne oly nehéz feladat, hisz a kereszt, Krisztus Urunk Keresztje ott áll még, hűségesen jelezve a balkáni népeknek, vigyázz, itt már a határ! Magyarország, Mária országának határa!

Csodálatos hét várt rám. Kirándulások, mint régen, fel a havasra, a legelőkhöz, megnézni az erdőirtást, amit még akkor ugyanúgy csak fejszével, faékekkel, és megtervezett, ésszerű módon végeztek.

A tiszta, lélek és testfrissítő levegőn, "medve les" közben jóízűen falatoztuk a kemencében sült kenyeret, és hozzá az orda sajtot! Ezt a csodálatos, a világon egyedül álló ízt, csak fokozta rokonaim, barátaim szeretete, mellyel körülvettek.

Sajnos egyszer minden véget ér.

Azt tartják, hogy férfiembernek nem válik dicsőségére a sírás.  Dicsőség, büszkeség, ide vagy oda, a búcsúzás mindig nehéz pillanataiban, bizony sírva fakadtam. Úgy öleltem át a régi ház székely kapujának oszlopát, mint amit soha nem akarok elengedni!  Hirtelen úgy tűnt, mintha csak egy órája érkeztem volna, és máris mennem kell, hív a kötelesség.

Már ennek is negyedszázada! A régiek közül sokan elmentek, jöttek újjak, kik már az óta felnőtt érett férfiakká, kedves és drága édesanyákká lettek. Kicserélték az utcanév táblákat, mindhiába mert az idők kezdete óta, valamennyi utcát a székelyek maguk neveztek el, használva is azokat a régi szép neveket, had egye a fene, a román csendőrjeit!

Tervezem ismét, hogy megyek. Fogadkozom, az idén aztán nem tarthat vissza senki és semmi!  Jó - jó, mehetsz majd a gyerekekkel, a búcsúra megint, hallom feleségem mindig is engedő, kedves hangját, - csak akkor mama, ha te is jössz velünk! Válaszol helyettem is legkisebb unokám.

A Somlyói búcsú, már ott sem voltam három esztendeje. Az idő megállíthatatlanul tovarobog, az ősz hajszálak egyre többen lesznek, a lépcsőket is naponta találom nehezebben megmászhatónak, mikor Pesten lát vendégül nagy fiam a panel rengetegben. Mi lesz majd ott velem? Már fel sem érnék a havas csúcsára? Csak legyek még egyszer ott, lassan is de bizton feljutok. Reménykedem, talán az Úr engedi, hogy még egyszer elmenjek, hogy még egyszer láthassam azt a földi paradicsomot, amely már kisgyermekként befogadott, és örökre ott tartja szívem minden szeretetét, lelkem minden rezdülését!

Reménykedem, talán unokáim ismét úgy mehetnek székelyföldre, hogy az ismét Magyarország része!

Reménykedem, hogy ők is megemlékeznek majdanán, a nemzet legfájóbb gyászáról. S csupán csak rossz emlékként fognak fejet hajtani azok tiszteletére, kik a legdrágábbat, az életüket áldozták, nemzedékeken áttartó harcok során, a szabadságért. Azokért, kik életüket áldozták a Szent Ügyért, a haza egyesítéséért!

Megemlékeznek, és tisztelettel hajtanak fejet azok emléke előtt, kik minden időben szót emeltek a trianoni gyalázat ellen!

Mivel is fejezhetném be írásom, mint Wass Albert soraival, melyek legyenek útravaló jó tanácsok.

"Az Úr megszabadítani csak akkor fog benneteket, amikor visszatértek, az Ő törvényeihez, s egymás szeretetében, egymás támogatásában nemzetté váltok újra!

Lélekben tiszta, jellemben erős, szeretetben tántoríthatatlan, s az Úr törvényének tudásában bölcs és engedelmes nemzetté, kikben önmagára ismerhet újra a Teremtő Atya!

A szeretett ereje mindenre képes, de a szeretett hiánya képtelenné teszi a legjobb szándékot is."

Szécsényi Gusztáv







Weblap látogatottság számláló:

Mai: 22
Tegnapi: 27
Heti: 62
Havi: 628
Össz.: 76 776

Látogatottság növelés
Oldal: 90 éve égető fájdalom
"Jövőnket arra keressük, ahonnan származunk." - © 2008 - 2024 - taltosok.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »