A Magyar Nemzet Gyásznapja  

Az Úr kegyes volt hozzánk, nem zavarta meg rövid megemlékezésünket záporral, esővel.

Készültem, most első ízben nyilvánosan is méltó módon megemlékezni a nemzet gyászáról.

Néhány kisebb méretű plakát hirdette a faluban, 4- én 16 órai kezdettel, a Római Katolikus Templom előtt megemlékezést tartok, a trianoni gyalázatról.

Nem volt hangosítás, nem volt zene, nem voltak történelmi lobogók.

Volt viszont nyolc - tíz magyar! Feketében, gyászban, büszkén vállalva magyarságát!

Néhány percvárakozás, talán lesz, még ki eljön.

Elkerékpározó kíváncsi szemek, érthetetlenül, megállás nélkül gördültek tova, furcsa gondolatokat vonszolva maguk után.

Elég, nem várok tovább, elkezdtem a megemlékezésre írt beszédem.

Íme:

Történelmi tény, hogy az I. világháború kitöréséért a Magyar Királyságot felelősség nem terhelte. Ugyanakkor 1920. évi Békeszerződés delegációi a világháború kitöréséért egyedül a Magyar Királyságot büntették meg. A békeszerződés előtt a Magyar Királyság területe 325411 négyzetkilométer volt, lakosainak a száma 20886000 fő.

A békeszerződés következményeként az ország területe 92863 négyzetkilométerre, míg lakosainak száma 7615000 főre csökkent!

Ugyanakkor az I. világháborúban való részvétel miatt Magyarország esetében nem az ország vezetőit, hanem a Magyar Népet büntették meg, ezeken túlmenően Magyarországot hatalmas összegű kártérítés megfizetésére is kötelezték. Ez az eljárás több szempontból is törvénysértő.

A későbbi amerikai nagykövet, Bullit, a következőket írta Wilson elnöknek: Én csak egy vagyok azon milliók közül, akinek bizalmuk volt Önben. Mi azt gondoltuk, hogy Ön egy pártatlan és igazságos békét akar. Ennek ellenére a területi feldarabolásoknak népek lettek az áldozatai, és ez magában hordja egy háború csíráit. A Békekonferencia rendelkezései bizonyos, hogy újabb nemzetközi összeütközéseket gerjesztenek. Saját népe és az emberiség érdekében az Egyesült Államoknak kötelessége, hogy megtagadja ennek az igazságtalan békének az aláírását.

Történelmi tény, hogy a magyar delegáció a Béketárgyalásokon nem vehetett részt. Csupán akkor volt jelen, amikor a meghozott ítéletet, határozatot a részére kézbesítették. Ekkor közölték a magyar delegációval, hogy akkor lehet tagja a Népszövetségnek, ha a határozatot tudomásul veszi. A magyar delegáció a kényszerítő körülmények hatása alatt írta alá a Békeszerződést. Ez az aláírás - mivel a kényszerítő körülmények hatására történt - mind a nemzetközi jog, mind pedig a bírói joggyakorlat értelmében érvénytelen.

A petícióból kitűnik, hogy a Trianoni szerződés elfogadásakor Magyarországot az I. világháborúban való részvételéért büntették meg. A Párizsi Békeszerződés aláírásakor viszont Magyarországot a II. világháborúban való részvétele miatt marasztalták el. Mindkét szerződés kollektív büntetésről rendelkezett, ami a nemzetközi jog alapján elfogadhatatlan.

Összességében megállapítható, hogy mind a Trianoni, mind a Párizsi Békeszerződés alakilag és jogilag is érvénytelen. Az elcsatolt területen élő magyar állampolgárok sérelmére 1920. évtől kezdődően olyan bűncselekmények elkövetése történt, amelynek a nemzetközi jog alapján nem évülnek el.

 

Ezután kis unokám mondta el Sajó Sándor Trianon című versét.

Trianon! Kik itt most búsan, csüggedezve járnak,

E félig élők, félig síri árnyak,

 Ez Embertölgyek, kínban sorvadók, E gyermekbimbók, sírba hervadók,  Kik mosolyogni még meg sem tanultak,

Kik nem tudnak már, csak sóhajtani:

Mind, mind Trianon áldozatai. Trianon!

A Végzet szól és lelkendezve mondja:

Megyünk mi még ama Trianonba!

Ki ott dőzsöl most vad gőgben buján,

Ott messze, túl a germán óriáson:

Hajh, számadásra vonja még Turán

És felmutatja, mi van itt rováson!

Nyugatra zúdul Napkelet fia:

Ott él az átok - meg kell halnia!

Trianon!

E szó vijjog, mint gyásztenger sirálya,

Körmét mint karvaly agyba, szívbe vájja,

Ma: szenvedésben vergődő fohász,

Sorvasztó szégyen, sápasztó gyalázat,

De holnap, - holnap dacra lángolás,

Melytől keservünk rettenetre lázad,

És bosszú, melyben nem lesz irgalom,-

Én népem készülj!... Jelszó: Trianon.

  A beszéd folytatása:

Kilencven éve június 4. írták alá az első világháborút lezáró Versailles - i békediktátumot, melynek következtében elveszítettük országunk területének több mint kétharmadát, tizenhárom és fél millió, magát magyarnak valló lakost és nagyrészt mindazt, amit a Kárpát - medencében történő végleges megtelepedésünk óta eleink felhalmoztak!

Most nemcsak e gyászos, kilencven évvel ezelőtti napról kell beszélnünk.

Nemcsak az elrabolt négyzetkilométerekről emlékezünk, hanem az elrabolt lelkekről is. Az iskolákban erőszakkal idegen ajkúvá pofozott magyar gyerekekről, a szülőföldjükről elűzött tízezrekről, és azokról, akiket a végső elkeseredés indított arra, hogy vándorbotot fogjanak.

Valamint azokról is, akik maradtak, megmaradtak kitaszítottnak, megvetettnek, bélyegezettnek de magyarnak!

Trianon nemcsak a térképeken van jelen. Trianon ott van a Dunán, a tutajon átúsztatott felvidéki magyarok batyujában, ott van a lemészárolt délvidékiek tömegsírjában, ott van az erdélyi román balták vérnyomaiban, melyet a magyarok lefejezésére használtak! És ott van a szibériai bányák mélyében ahol magyarok ezrei, raboskodtak és közülük számosan soha nem tértek haza!

S nem történt velünk az elmúlt kilencven évben sem semmi más, csak igazságtalanság. Minden gazemberségen, kitelepítésen és népirtáson ott volt a nemzetközi közösség jóváhagyó pecsétjeként a trianoni, majd az ezt követő párizsi diktátum.

Ezért várjuk el joggal, hogy az év 365 napjából, legalább egyetlen nap erejéig gondoljanak az elrabolt területeken élő és hátrányosan megkülönböztetett magyarokra, a csonka országban maradt, s a haza töredékét menteni akaró, ma más a parlamentben is, erélyesen, hangját, szavát hallató nemzeti erőre!

1920. június negyedike, a magyarság, a nemzet legfájdalmasabb emlékű gyásznapja.

A történelem legigazságtalanabb igazságtétele. A Szent - Korona és Mennyei Anyánk, Szúz Mária országának feldarabolása, egy ország, egy nemzet kegyetlen megcsonkításának évfordulója.

1520 - ban egy hazájába visszatért követ így számolt be királyának:

" A magyarokról csak azt mondhatom felségednek, hogy furcsa emberek, akiket nem lehet hasonlítani semmiféle nációhoz. Nemcsak az érinti őket fájdalmasan, hogy ha elvesztik egy várukat, de egy tenyérnyi föld, amely elsikkad országukból, úgy kihozza őket a sodrukból, hogy a falnak mennek fejükkel. Nem akarják elhinni, hogy azon a helyen, ahol földjük feküdt nem támadt azért lyuk, mert ott más király uralkodik."

 

A magyar, azóta sem változott. Tűrt hallgatott, s titokban gyászolta országának, nemzetének kegyetlen és igazságtalan megcsonkítását!

Titokban gyászolt, mert 65 éven keresztül, a kommunista diktatúra, az orosz tankok lánctalpainak árnyékában tiltotta a gyászt.

Az elmúlt húsz évben pedig a nemzeti érzelmeket eltipró, a fogyasztói társadalmat ránk erőszakoló, a pénz ördögét imádó, a maradék országot is kiárusító, szocliberális uralom tiltotta meg, vízágyukkal, könnygázzal, gumilövedékekkel, viperák ütlegével!

1920. június ötödikén, a szörnyű hír hallatán, egy hadirokkant térdre borulva az utcán, az ég felé emelve csonka karját, sírva kérdezte: Uram hát ezért, ez a fizetség?

A hadiözvegyek, az árvák sírástól kivörösödött szemekkel kérdezték Szűz Máriát, Anyánk miért hagytad el országod, miért hagytad el néped?

Feldarabolták azt a Magyarországot, mely megállított tatárt, törököt s feláldozta magát, hogy a vörös diktatúra sátáni népirtója, ne gyűrje igája alá egész Európát!

Feldarabolták azt a Magyarországot, melyet valaha földi Kánaánnak, Európa éléskamrájának neveztek.

Azt a földet rabolták el melyet magyarok vére, magyar anyák könnye öntözött évezredek óta!

Van e még föld, van e még olyan ország a világon, ahol nagyobb szeretettel fogadnák a vendéget, ahol befogadják az idegent, felajálva neki házat, terített asztalt, barátságot!

Van e még ország ahol, szívesebben vennék elő vendégük kedvéért az emberek mindazt, amit maguktól megvontak?

És még bennünket rágalmaznak mag hazug módon, hogy rasszisták, kirekesztők vagyunk!

Ezen a napon szerte a világban 14 millió magyar mélységes fájdalommal gyászol, mert ők, mi valamennyien a legszentebbet, hazánkat veszítettük el.

Erdély havas legelői, tisztavízforrásai, patakok életet adó vizei, az ősi határt őrző Székelyek, a Felvidék, Kárpátalja és a Vajdaság magyarjai, ma velünk együtt siratják, sebeitől vérző, szétdarabolt közös hazánkat!

  Nagyapáink egy országot, egy hazát vesztettek.

Egy reményt, a szabad és boldog élet reményét apáink.

Ezreknek kitelepítést, kényszermunkát, gulágot, egy életen áttartó málinkij robotot. Hosszú évtizedekig elnyomást, gyászt titokban, mikor ismét magyar vér folyt az orosz tankok lánctalpai alatt!

Megszenvedve árulást, besúgást, az emberi aljasság ezerszínű álarcát.

Vérbírókat, kik gátlástalanul, lelkiismerete nélkül hozták sorozatban halálos ítéleteiket, a szabadságért, a hazáért kiálló testvéreink fejére!

Nekünk ezt hozta, ezt adta Trianon!

Gyáraink, iskoláink, vasútjaink, szétlopását, százezrek munkanélküliségét, hajléktalanná vált tízezrek embertelen életét.

Gátlástalanul hazudozó minisztereket, a magyarságért ki sem álló gyáva államelnököt. Betiltást, gumilövedékek élesen süvítő és fájdalmas becsapódásait emberi testekbe, kiontva emberek szemvilágát!

Ártatlanul, koholt vádak alapján bebörtönzött magyar hazafiak szabadság utáni sóhaját, magyar szóért verést, lincselést a felvidékem, Kárpátalján, Erdélyben és a délvidéken, Attila királyunk által ránk hagyott évezredes jogos örökségünkben!

Napjainkban félelmet, mert szó nélkül tűri, hogy izraeli zászlót ábrázoló kitűzővel fura alakok vegyenek részt a magyar parlament alakuló ülésén! Félelmet mikor a csonka országot is kifosztók, nemzetet kiárusítók,a Székely Himnusz hallatára fejvesztve menekülnek az ország házából.

Félelmet, mert az ismét félrevezetett nép, háromnegyedes többséget szavazott meg egy olyan pártnak, melynek még a jelképe sem magyar! Mert mióta magyar gyümölcs a narancs?

Ezek képviselték, képviselik a magyar nemzetet, a magyar népet?

Félelmet, mert a tegnap senkijeiből mára nagypolgárokká vált urak dőzsölését, idegen hatalmak kiszolgálását, a magyar föld kiárusítását. Az egypárt rendszer visszacsempészését, a demokráciának csúfolt politikai játékokba. Ezt hagyta ránk örökül Trianon!

Fájdalmat, mert százból, csupán egy tudja milyen dátum történelmünkben június 4. Fájdalmat, mert nem az ősi keresztény államvallás oktatását teszik kötelezővé az iskolákban, hanem a tőlünk idegen Zsidó Tóra tanítását szorgalmazzák, a maradék hazára is szemet vető hatalmak!

Fájdalmat, mert a háború romjaiból áldozatos és keserves munkával, szüleink által újjá épített gyárainkat szétverő, elprivatizáló, milliárdos akarja, annak a szegény munkanélkülivé vált seregnek megoldani problémáit, aki nyomorba taszította őket!

Nem törődhetünk bele, hogy jobb életkörülmények reményében, orvosaink, tanáraink, tudósaink, mérnökeink, és gyermekeink a magyar ifjúság, külhonban hazátlan szolgaként keresse boldogulását!

Nem törődhetünk bele, hogy uzsorás, idegen bankárok, pénzmágnások, csonka országunkat is Trianon módjára szétdarabolják, a fel sem vett kölcsönök fejében!

Nem törődhetünk bele, hogy az évszázados rablásért, a kiontott drága magyar vérért, még szót sem emelhetünk, míg mások vélt vagy valónak vélt sérelmeikért, újabb és újabb kártérítéseket követelnek!

Ne csak mondogassuk, hanem végre valósítsuk is meg a nemzeti összefogást, a felvidéki, a vajdasági az erdélyi magyarokkal, székelyekkel!

Merjünk ismét, büszkén nagyok, magyarok lenni!

Ezért ha kell, mondjuk el, reggel, délben meg este, Magyarország a Magyaroké, Magyarország csak egy van, a Szent - Korona országa, melyet szent királyunk Mennyei Anyánknak ajánlott fel!

Őszentsége II. János Pál Pápa 1984. január 12. kelt Enciklikájában megalapította az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS Intézetet. Az intézet az ENSZ Emberi Jogok Chartája erkölcsi alátámasztására és fontosságának kihangsúlyozására szolgál! Az intézet főtitkára, a következő petíciót terjesztette elő.

"Javaslom az 1920. június 4. Trianoni és az azt kiegészítő 1947. évi szeptember hó 15. párizsi Békeszerződések jogi szempontból történő felülvizsgálatát, hogy fenti szerződések érvénytelenek és kérem a szerződések hatályon kívül helyezését!"

Joachim Meisner bíboros, Köln érseke, Budapesten 2009. szentbeszédében a következőket mondta:

"Európának szüksége van Magyarországra, arra a szenvedésben, háborúban és szükségben megerősödött népre, amely soha nem hagyta magát legyőzni.

Szent István államfelfogásában soha nem tudott az a nyugat európai abszolotizmus kialakulni, ahol a király azt mondja: az állam én vagyok.

Szent István országát Mária oltalmába ajánlotta. Királyságát úgy fogta fel, hogy ő csak gondozója és nem tulajdonosa azoknak az embereknek, akiket rá, mint intézőre bíztak.

Ha ez a fajta államfelfogás megmaradt volna a középkortól az újkorig, akkor az európai kontinens sok szenvedéstől és nélkülözéstől menekült volna meg.

Szent István királyi házába vette Máriát. Ő és honfitársai pedig testvérei és Jézus tanítványai lettek.

Ez Magyarországnak olyan méltóságot kölcsönzött, amely nem veszett el soha!"

 

Emlékezzünk meg naponta a gyalázat békéjéről, kiáltsuk ki a világba, hogy kérjen bocsánatot a magyar nemzettől, a magyar néptől Európa és a világ!

Álljuk ki bátran a csonka ország határain kívül rekedt magyar és székely testvéreinkért! Magyarország csak egy van, a Szent Korona és Mennyei Anyánk, Szűz Mária országa!

Ezt nem feledjük, ezt visszavesszük!

Mi ezt üzenjük neked Trianon!  

Rövid ünnepségünk, kis unkám versmondásával ért végett.

 

Árpád büszke népe, soha ne feledd:

Csonka, rab hazában élned nem lehet,

Szégyen lenne sorsod, becstelen halál,

Ellenség tiporja most a szent rögöt,

Melyet hős apáid vére öntözött,

Hős apáid vére nem hiába hullt:

Nagy, szabad hazáról szól a drága múlt.

Szép turul feszítsd ki végre szárnyadat,

Hajnal fénye vár majd, nem sötét ború.

Kárpátok hegyorma, égi koszorú.

Új munkába kezdjen milliónyi kar,

Új, nagy eskü zengjen, mint a szélvihar,

Hisz velünk az Isten és az ősi jog:

Trianont ledöntjük, zászlónk győzni fog!

Ünnepségünket a harangszó zárta!

  2010. Június 4. Szécsényi Gusztáv

Oldal: NEMZETI GYÁSZ
"Jövőnket arra keressük, ahonnan származunk." - © 2008 - 2024 - taltosok.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat